Hugo Schuchardt Archiv

Budapest, 1897. 17/IX.
(VI. Dembinszky u. 16. III. 14.)

Mélyen tisztelt Tanár Úr!

Ma kaptam meg Katonától becses sorait s ugyancsak ma levelezőlapját is; sietek rögtön válaszolni: Átfutottam az összes szótárakat, de rance formára nem akadtam, sem én nem ismerem. Talán ringi: „montrer les vents, grincer des dents“ akar lenni? Bizonyára hiba Clemensnél; mert azt biztosra merem állítani, hogy csak rinced van (nem Z, hanem ???).

Ime néhány -ed végzetü szó: umced, putred, rinced, vilced, linced. A hangsúly mindig az első szótagon van; tehát pl. linced, viled, stb. E szók általános elterjedésnek örvendenek, kivéve a linced-et; mely csak Erdélyben szokványosan hallható. A régi literaturában lépten-nyomon ráakadhatni, |2|Gaster: “Chrestomatie Romana” cz. müvében számtalan példa van.

A “Philológiai Közlöny”¹ jövő havi füzetében jelenik meg egy cikkem: ”A román diálektusok közös hangtani sajátságai.”²

Majd annak idején bátor leszek szíves véleményét kikérni. A nyáron megírtam a román nyelv albán elemeit G. Meyer szótára alapján; majd a télen kiadom e munkámat; Most már komolyan hozzálátok az oláh elemek megírásához.

Tegnap temettük el Wolf Györgyöt; szegény ember szívszélhűdesben pusztult el.

Mi mindketten jol vagyunk; a mezítlábos kúra nagyon hasznunkra volt. Feleségem gyakran emlegeti s nagyon sajnálja, hogy Herkulesfürdőről visszajövet nem volt szerencsénk. (Ez a “van szerencsém” meg a ”nincs szerencsém” azt hiszem, germanismus, mert: der dünne hat glück!)|3| No de azért csak okvetlenül legyen szerencsénk s ígérje meg, hogy meglátogat bennünket, mert a feleségem, a ki különben a legmelegebben üdvözli, a lelkemre kötötte, hogy ezt meg írjam.

Igen tisztelt Tanár Urat szívből üdvözli mindenkor

Kész szolgája.-
Alexics György